Jump to content

Elfogadjuk azt, aki jár nekünk

2016. 07. 16. 17:00

Nem nagyon gondolkodunk el azon, hogy miért éppen azok az emberek a barátaink, akik jelen vannak életünkben, és azon sem különösen töprengünk, hogy miért az az ember a párunk, aki. Egyáltalán nem véletlen döntések ezek, inkább ösztönösek.

A párválasztás, annak technikája már jó ideje változik, az evolúció erre is hatással van. Egyáltalán nem mindegy, hogy ki lesz a párunk, hisz a tét a szaporodás, a genetikánk továbbadása. Történelmünk során a termékenység jeleit megtanultuk, de ahogy változik a kultúra és bonyolultabbá vált egy társadalmi rendszer, annál összetettebb lett az, hogy ki tartunk vonzónak, utódunk nemzőjeként, vagy világra hozójaként.

Bármennyire akarunk magunk mellé párt, csak azok közül választhatunk, akik minket is akarnak. Ha el akarunk kelni, akkor éppen azt tesszük magunkkal, mint amikor egy terméket népszerűsítünk. Magunkat is hirdetjük. Hiába szép és mutatós valaki, ha saját világába zárkózik és begubózva vár a szerelemre. Az, akit kevésbé áldott meg a sors szépséggel, mégis kelendőbb, ha flörtöket kezdeményez, vagy arra felszólító jelzéseket mer küldeni a férfiak felé. Hiszen jól tudjuk, a férfiak számára az is fontos, hogy egy nő milyen könnyen adja magát, mennyire könnyen megszerezhető. Vannak férfiak, akik azokra a nőkre buknak, akik heves jelzéseket bocsátanak ki, ám a másik csoportba tartozó férfiak inkább a szerényebb, természetes jelenségeket kedvelik.

Fiatalkorban jellemző az, hogy taktikázik az ember. A figyelemfelkeltés is egyfajta taktika. Ezért van az, hogy a fiatalok gyakran mennek bele őrült, olykor kimondottan veszélyes helyzetekbe, vállalkozásokba. A fiatal férfiak esetében gyakori is a vad viselkedés, a deviancia. Csakhogy sok fiatal lányt ez nem eltántorít, hanem egyfajta jelzésnek veszik a természettől, hogy mennyire életrevaló, milyen jó genetikájú, és mennyire domináns. A nők azt is megpróbálják beazonosítani, hogy a férfi, akit maguk mellé választanak, mennyire lesz képes eltartani őt, később pedig a közös családjukat. A férfi szerepe ugyanis a család etetése, ellátása. Mi nők ösztönösen ahhoz a férfiakhoz vonzódunk elsősorban, aki sikeresebb, rátermettebb

Ennyi domináns férfi nincs a Földön, mint amennyire mi nők vágyunk. Kinek kell akkor az alfa hímek után kullogó? A normális értékrendű és önismerettel rendelkező nő felméri saját adottságait, és ahhoz képest tűzi ki igényeit társa keresésekor. Ebből az következik, hogy az a jó párkapcsolat, ha úgy vagyunk boldogok, hogy azt fogadjuk el, aki jár nekünk, és nem hajkurászunk irreális álmokat.

(Forrás: isha.sadhguru.org, freepik.com/képek)