Lehet jó is, rossz is az előérzet. Mintha egy hatodik érzékünkkel a jövőbe látnánk. Nem is mindig tudatosul bennünk, vagy legalábbis nem mindig adunk megérzéseinknek hangot. A napi feladatok elnyomhatják megérzésünket, és csak akkor szembesülünk azzal, amikor valóban bekövetkezik az, ami a fejünkben már megfogalmazódott.

Történt már olyan, és lehet saját környezetedben is történt hasonló, hogy valakinek belső hang sugallta, aznap ne autóval menjen dolgozni, hanem használja a tömegközlekedést. Később kiderült, hogy azon az útszakaszon, éppen abban az időben, amikor személyautóval haladt volna ott, tömegbaleset történt. Rossz előérzetének köszönhetően a buszt választotta, meg is menekült.

Nem sokat aggódunk ezeken az előérzeteken, hiszen annyira pörgősek a napjaink, hogy nincs idő sokat agonizálni rajtuk. Sokunk úgy is tekint az ilyen megérzésekre, mint lehetőség, mint egy ötlet, amely a jövőre felkészít. A megérzéseinkre hallgatva döntünk, hogy melyik utat választjuk, hogy mire döntünk. A megérzés mellett döntő fontosságúak lehetnek az észérvek, néha ezek nagy csatát vívnak egymással. Szokták mondani, hogy hallgassunk a megérzéseinkre. Igen ám, ha a megérzésünk jó, akkor nem is sokat gondolkodunk a döntéshozásban, gyorsan és egyenes úton haladunk előre. Csakhogy döntéshozásunk nem mindig gördülékeny. Az előérzeteket bizonytalanság is kíséri. A megérzéseink saját életünkből, életterünkből kelnek útra. Az az alapja és a gyökere, amit naponta megélünk, amiben vagyunk, kötődik hozzánk hitünk, értékeink, ismereteink, érdekeink alapján. A jó vagy rossz előérzet szükségleteink velejárója, amely alkalmazkodásra késztet. Általa döntéseket kell hoznunk, amely védi az életünket, de ez a fajta érzékelés nem köthető egy érzékszervünkhöz sem, ezek összműködéséről van szó.

Ha idegen helyen járunk, különösen érdemes a megérzéseinkre hallgatni. Az ilyen előérzetek miatt fokozottabban figyelünk magunkra, környezetünkre. Megérzéseinkre nem mindig kapunk magyarázatot, amely nagyfokú bizonytalansággal is jár. Az előérzet sokszor jelent félelmet egy baleset lehetőségétől, betegség miatt, egy szerettünk elvesztése, a munkahelyi válság, magány.

Fontos, hogy fel tudjunk készülni arra, ami vár ránk. Az előérzetek kialakulhatnak vélt vagy valós jövőben megtörténő eseménnyel kapcsolatosan, amelyek segítenek a felismerésben és a problémamegoldásban is.