Nem vagy egyedül, megnyugtatunk. Mégpedig abban nem, hogy beleragadtál kapcsolatba, helyzetbe, munkába, amelyben már rég nem vagy önmagad. Van, aki ezt felismeri, be is vallja saját magának, de nincs mersze, elég ereje abból kiszállni. Benne ragadunk valamiben, amiről tudjuk, hogy nem jó, és az is biztos, hogy annál sokkal jobb is létezik, amit meg is érdemelnénk, csakhogy az bizonytalan. Inkább választjuk a biztos állóvizet, mint a bizonytalan kimenetelű jövőt. Nos, akkor ne csodálkozzunk a megkeseredettségen. Az életünk egy olyan utazás, amelyben mindenképp részt kell vennünk. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy azt milyen minőségben tesszük meg. A megszokások kiölnek belőlünk sok mindent, sok lehetőséget észre sem veszünk, mert életünk, életmódunk nem engedi láttatni velünk. Ha mégis találkozunk valami újjal, valami csábítóval, ami a megszokottól eltérő, ismeretlen és veszélyes, merészség kell ahhoz, hogy belevágjunk. A megszokottból ugyanis ki kell lépni, el kell hagyni a komfortzónát. A megszokott közeg biztonságérzetet ad. Olykor ez a biztonság tart annyira fogságban, hogy az új felé nem is merünk nyitni. A megszokás egy olyan védekező mechanizmusunk, amely beszűkíti lehetőségeinket és életünket. Nem vakon és meggondolatlanul, de olykor igenis ki kell lépni a burokból, amit magunk köré húztunk. Ha megtesszük, további lehetőségek színterére lépünk ki.

Mindannyian a boldog, egészséges és kiegyensúlyozott életre vágyunk. Éppen ezért a boldogság keresése a fő cél. Ne harcoljunk, inkább arra fókuszáljunk, hogyan tudnánk együtt dolgozni. Az együttes munka, a közösségben rejlő erő rávilágíthat dolgokra. Ezáltal nemcsak másokat ismerhetünk meg az együttműködés során, hanem önmagunkat is. A gyermekből felnőtt lesz. Az iskola padban történő tanuláson túl a legnagyobb tanítónk maga az élet. Nyerhetünk, máskor veszítünk, de abban mind tanítás és tanulás rejlik. A jó és rossz történésekből is le kell vonni a tanulságokat, be kell vonni a tapasztalatokat életünk további alakításába.

Ha tudod, hogy ki vagy, azt is tudod, hogy mit szeretsz, mire vágysz. Ha megismered önmagad, tudod a lehetőségeidet és a korlátaidat. Az önismeret lehetőséget ad arra, hogy helyes döntéseket hozz, amikor szükséges. Ha tudod, hogy melyek a benned rejlő lehetőségek, akkor nem mész bele olyan helyzetbe, ahonnan biztos vesztesként jöhetsz csak ki. Vagyis ha jó döntéseket hozol az önismereted révén, akkor megnő az önbizalmad, egyre nagyobb sikereket érhetsz el az életben. Az önismeretben az a jó, hogy duplán nyersz vele. Nemcsak magad ismered meg igazán, de másokat is képes leszel megérteni.

Tehát a változás benned van, a csodára nem lehet alapozni. Az vagy megtörténik, vagy nem. Többnyire inkább az utóbbi érvényes. Nem bízhatsz a csodában, de magadban már igen. Kell az egészséges önbizalom és önbecsülés is, hogy meg merj tenni bizonyos lépéseket. A másba vetett bizalom törékeny és múlékony, vigyázni kell vele éppúgy, mint az önbizalmaddal.