A vásárlási folyamatok döntéssorozatának elsődleges közege a család. Ezáltal tanulja meg a gyermek, hogyan válhat fogyasztóvá, a fogyasztói szocializációt így sajátítja el. Ebben legnagyobb hatással a szüleik vannak a kicsikre.

Amikor vásárolni megyünk, akkor egyéni és csoportos döntést hozunk. A rutinosan beszerezni kívánt, kisebb értékű terméken nem sokat aggódunk, egyéni döntés alapján tesszük a kosárba. A nagyobb tétel, a nagyobb értékű termék megvásárlásába már a többi családtagot is bevonjuk. Ez esetben a család úgy működik, mint egy beszerzési központ, ugyanis van a befolyásoló, vagyis az a családtag, aki ötletet ad, hogy mit kellene vásárolni. Az ajtónálló családtag az, aki az információkat felülbírálja. A döntéshozó az, aki rábólint, hogy mit és mikor vásároljanak meg. Van egy vásárló családtag, aki beszerzi a terméket és természetesen a felhasználók, aki élvezik, fogyasztják az adott árut. Nem feltétlenül mindegyik külön-külön családtag, ezekben a szerepekben lehet egy és ugyanazon a személy is, de jellemzően néhány családtagra vannak a szerepek kiosztva.

A vásárlás folyamatában régen jóval kisebb szerepük volt a gyermekeknek, de ma már más a világ is. Egyszülős családok, kevesebb gyermek és az egy főre jutó magasabb jövedelem van érvényben. Nagyobb a gyerekek családon belüli függetlensége, sokkal jobban informáltak és a felnőttek be is vonják őket a vásárlási folyamatokba. A marketing is felismerte, hogy a gyermekekkel már külön kell foglalkozni, ugyanis jelentős piacot jelentenek. A gyerekek bizonyos kor után már tisztában vannak azzal, hogy mit kellene vásárolni, így hatással vannak szüleik döntéseire is.

Ha a gépezet jól működik, akkor a szülő az önzetlenséget fogja megtanítani gyermekével. A gyerekek ugyanis önző, racionális lények, de a szülő saját maga érdekei elé helyezi a gyermekét, vagy magával egyenrangúként vásárol. Ezt látja, és ezt sajátítja el a gyermek, aki már fiatalon belelát a vásárlás mikéntjébe, és fiatalként már képessé válik arra, hogy befolyása legyen a család kiadásaira.