Ahogy a születés is a világ legtermészetesebb dolga, úgy az is, hogy a gyerekek egyszer felnőttekké érnek. Amilyen könnyű leírni, annyira nehéz elengedni a gyermekeinket. Azért neveljük, taníttatjuk és tanítjuk utódainkat, hogy az új nemzedékben megállják helyüket, meg tudják találni a saját életüket, azt a szakmát, amelyben jól érzik magukat. Arra igyekszünk megtanítani őket, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Szülőként arról ábrándozunk, hogy gyermekeink majd megtalálják életük párját, akivel családot alapítanak, és boldogan élik új életüket, immáron a szülői házból kirepülve. Habár egészséges folyamata ez az életnek, mégis hatalmas próbatétel a szülőnek és a felnőtté vált gyermeknek egyaránt. Még ha a világ rendje a felnőtté válás és elhagyja a gyerek a házat krízishelyzet is kialakulhat emiatt. A szülők és a fiatal felnőtt számára is megváltozik az élet, mert új rendszerhez, napirendhez kell alkalmazkodni. Mindenkinek meg kell találnia az új szerepét.
Az évtizedeken keresztül zajló állandó nyüzsgést felváltja a csend és a nyugalom, amikor a gyerekek kirepülnek otthonról. Ám ez a nyugalom nem mindig az, amire a szülők vágynak. Az üres fészek zajmentes, és a szülőknek újra fel kell fedezniük egymást. Eltűnnek azok a feladatok, amelyek akkor voltak napirenden, amikor még a gyerekek otthon éltek. Ahogy ők elhagyják a családi fészket, a család szerkezete megváltozik, nincs már meg az a napi felelősség, ami korábban volt. Újból le kell fektetni az alapokat és meg kell határozni a kapcsolatukat a szülőknek és itt az ideje, hogy egymás felé forduljanak, hogy tartalmas, szép napokat éljenek meg ketten.
Az állandó nyüzsgés és hangzavar után a ház lecsendesedik. Hosszú idő után újra magára marad a pár, mint ahogy annak idején is éltek még mielőtt a gyerekek megszülettek volna. Bármennyire szokatlan, és leginkább maguk mellett akarnák a szülők tudni gyermekeiket, mégis az az egészséges, ha a fiatalok továbbállnak és új életet kezdenek. Ez nem mindenkinek megy könnyen, vagy egyáltalán nem is tud szüleiről leszakadni.
Ha a kapcsolat alapja nem ingott meg a hosszú évek alatt, akkor az intimitás újból nagyobb teret nyerhet a szülők között. Sokkal több időt szánhatnak magukra, közös kikapcsolódásra, utazásra. Más párokkal éppen az ellenkezője történik. A gyerekek elköltözésével magányosnak és távolinak érzik párjukat, elszigetelődnek egymástól, konfliktusokkal teli élik életüket. Az édesanyák általában nehezebben élik meg gyermekeik otthonról való elköltözését. Az új élethelyzet azonban azt teremti meg, hogy a szülők az após, az anyós, majd a nagyszülő szerepkörét is megélhetik, ami egy újabb örömforrása lehet a házaspárnak.
