Jump to content

Élet babával, avagy miért aggódnak a kismamák ? II.

2017. 02. 24. 20:30

"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért." (Sophia Loren)

Mivel tápláljam?

Sajnos számos nőnél előfordul szülés után, hogy nincs elegendő teje, vagy ideje korán elapad, ilyenkor pedig nincs más lehetőség, mint a tápszeres táplálás. Aggodalomra semmi ok, az anyák majdnem fele tápszerrel eteti a babáját, akiknél emiatt nem fordul elő gyakrabban betegség, mint anyatejes társaiknál. Azon túl, hogy az anya fél attól, hogy gyermeke immunrendszere nem fejődik eléggé az elmaradt anyatejes táplálás miatt, a szoptatás hiányát is kudarcként éli meg. Ugyanis szoptatás során, egy megmagyarázhatatlan és leírhatatlan anya-gyermek szövetség kel életre. Aggódni kár, hiszen kellő törődéssel, rengeteg szeretgetéssel, öleléssel, mellkason pihentetéssel ez a kapcsolat ugyanúgy kialakítható akkor is, ha a baba cumisüvegből eszik.


Elég jó anya vagyok? Vajon mások jobbak nálam?

A nők nagy többségében eredendően jelen van a versenyszellem, amely az anyaságra is igaz. Mindenki arra törekszik, hogy az ő gyereke legyen a legjobb, legszebb, legokosabb, illetve, hogy ő maga legyen a legjobb anya. Soha ne éld meg kudarcként, ha úgy érzed nem te vagy a legjobb, és szerinted mások sokkal jobbak nálad. Első ránézésre valóban jobbnak tűnhetnek nálunk, a valóságban azonban mindenkinek vannak olyan félelmei, cselekedetei, melyekre nem vagyunk rálátással. Akit, mi tökéletes anyának gondolunk, szintén felteszi magának a kérdést, hogy más nem jobb-e nála? Felesleges lelki terheket pakolunk a vállunkra, ha örökösen ezen aggódunk. Igyekezzünk lehetőségeinkhez mérten, a legtöbbet és legjobbat nyújtani a gyermekünknek, és ne vesztegessünk el értékes perceket azzal, hogy másokhoz mérjük magunkat.

Munkahelyi dilemma...

Sajnos a pénz életünk meghatározó eleme, akár akarjunk, akár nem. Azok az anyák, akik esetlegesen rákényszerülnek arra, hogy a gyermekeket bölcsibe adják, mert szükségük van a munkájukra, naponta stresszelnek ezen a problémán. Egy anyának nincs nehezebb, mint az együtt töltött évek után, az első hosszabb elválás. Ne aggódjunk, ha nem maradhatunk otthon a kicsikkel hároméves korukig, fejlődésükben ez nem válik hátránnyá. Valamint nem fogják azt érezni, hogy szüleik kevésbé szeretik őket. A bölcsőde segítség is lehet a későbbi óvodás időszakhoz. A gyermek társaságban van, másokkal is megismerkedik, immunrendszere ellenállóbb lesz. Természetesen, ha kötelezően nincs rászorulva az ember arra, hogy visszamenjen dolgozni, mindenképpen ajánlott kiélvezni az együtt töltött közös éveket.

Ezeket az aggasztó dolgokat célszerű minél előbb elengedni, azzal számolni kell, hogy az anyaság során lesz 1-2 olyan szituáció, mikor a szülőben felmerülnek olyan kérdések, hogy valóban mindent jól csinált-e, lesz olyan, hogy megkérdőjelezzük tetteinket és önmagunkat hibáztatjuk az esetleges kudarcokért, de ettől függetlenül tekintsünk az anyaságra úgy, mint egy új és csodálatos életformára. A gyermek szeretete, a béke, a harmónia és a gondoskodás megteremtése, a család összetartása komoly feladat, mely az anyának és a gyermeknek is csodálatos pillanatokat fog okozni az évek során. Nem érdemes lelkiismeret furdalással megmérgezni az együtt töltött időt. Hiszen hibázni mindenki hibázhat, az évek múlásával az anyák is egyre jobban belejönnek majd az anyasággal járó kihívásokba és új feladatokba.

 

(Forrás: marmalade.hu l Kép: pixabay.com l Idézet: citatum.hu)