Szemezgettünk ezek közül, és a legtöbben jót nevettünk. Éppen ezért osztjuk meg veletek is. Kell a nevetés, kell a mosoly, és ha épp nincs min nevetni, akkor most már lesz.

Kezdjük rögtön azzal, amikor az édesapában a remény sugara kezd éledni, de fia hamar összetöri illúzióját:
- Apu, van még itthon valahol könyvünk?
- Mi a szösz...úgy érted olvasni akarsz?
- Ja nem, csak találtam az egyikben egy ezrest és hátha...

Habár már szinte mindenkinek a kezében ott van az okos technika, de nem mindenki ért hozzá. Pláne, ha először használ ilyet. Mint ez az anyuka is:
- Gratulálok anya az első okostelefonodhoz! Végre te is beléptél a 21. századba. Sikerült már megismerkedned a telefonnal?
- Hogykellszóközttenniezenavalamin? 

Ez az édesapa nincs túl nagy bizalommal fia felé. Az biztos, hogy rávilágított gyermeke helyzetére:
- Apa, te mikor fogsz elengedni engem szilveszterezni a barátaimmal?
- Majd ha lesznek, fiam.
Ezután még sok sírva nevető hangulatjelet biggyesztett az apa, és habár viccnek szánta, de talán valós lehet a tartalma.

Egy gyermek számára az apa személye egyenlő egy köztünk járó hőssel. Minden, ami a gyerekek és az anya számára megoldhatatlan, arra ott az apa.
- Apa gyere gyorsan itt van bent egy molylepke a fürdőszobában és kapd el kérlek! Siess kérlek, tudod mennyire félek ezektől. Apaaaa...
- Apád halott. Te leszel a következő. Üdvözlettel, a Moly.
Azt nem tudni hogyan reagált erre a gyerkőc, de valószínűleg nem volt őszinte a mosolya.

Az engedékeny apuka csak látszólag az.
- Szia apa, használhatom egy kicsit a számítógépedet?
- Persze fiam, csak ne kapcsold be.
Ez ám a nagylelkűség! 

Egy anya minden körülmények között aggódik gyermeke egészségéért, akkor pedig különösen, ha távol van tőle. És akkor is, ha már nem kisgyermek.
- Elég hideg van odakint. Van rajtad pulóver? Szívem, ettél már ebédet?
- Anya, leugrottunk a Balcsira megünnepelni a 27. szülinapom. Részeg vagyok, azt sem tudom mennyi az idő...
- Értem, de sapka ugye van rajtad?

Amikor már akkorák a gyerekek, hogy elköltöznek otthonról, vagy kollégiumban laknak, a találkozások már nem mindennaposak. Néha talán még úgy is érzik, hogy lankad a figyelem egymás iránt. Ekkor kell felhívni a figyelmet, mint ahogy ez a lány is igyekezett felkavarni a kedélyeket édesapjában. Sikerült is a végére. Olvasd csak!
- Szia apu! Mikor ugrasz át hozzám? Már nagyon hiányzol.
Később a lány:
- Meghalt a kutyám.
Egy kis idő elteltével:
- Terhes vagyok.
Megint nem jött semmilyen reakció:
- Megkérték a kezem.
Amikor már tényleg mindent be akar vetni a lány:
- Csináltam almás pitét.
Erre az apa végre reagál hanyag lazasággal:
- Ahogy én szeretem?

A kamasz gyerekek szobája tele van titkokkal, fontos dolgokkal. Ebben a korban már szeretnek elhúzódni, titkolózni. Ez a fiú felszólította szüleit, hogy távolléte alatt mik a szabályok a szobájára nézve:
- Szeretném, ha minden úgy maradna a szobámban, ahogy hagytam!
- Igen? És ezek a széttépett fecnik az asztalodon?
- Azokra fontos telefonszámokat írtam...
- És ez a pók az éjjeliszekrény mellett?
- Ő Posta, a szuperpók. És a barátom...

Ha a te tarsolyodban is van ilyen vicces szösszenet, amely gyermeked és közted zajlott le, ne legyél rest megosztani velünk!