„Tapos, tapos, tapos!” - biztatta a kilencvenes évek közepe táján Bíró Ica - korábbi, sokatmondó művésznevén Metal Lady - egyik, mára klasszikussá érett aerobik kazettáján a fogyásra, fittségre, esetleg izmosodásra vágyó hölgyeket. Hosszú út vezetett az egyedül végzett, otthoni tornától a „baditermek” enyhén izzadtságszagú, de emancipált, közösségi edzéséig. Az egyenjogúság kimozdította a videó elől a nőket, s jóllehet a fitnesz DVD-k piaca - és letöltése - továbbra is virágzik, és szemfüles üzletemberek a megjelenő piaci rést kihasználva számtalan, csak nők számára fenntartott konditermet nyitottak, mégis, egyre gyarapszik azon lányok, asszonyok tábora, akik az eredetileg a férfitest izomzatának kidolgozására létrehozott helyeken szeretnék álmaik alakját megformálni.

Jelen cikk kereteit jóval meghaladó tanulmány lenne szükséges az edzőterem nemek közötti viszonyrendszerének általános feltárásához, ezért mi csak felvillantani szeretnénk egy vidéki „kondi” érdekesebb pillanatait, jelentősebb szereplőit.

Ők ketten a srácok által irigyelt, a csajok által áhított FÉRFIAK, a Vasak Urai: tesztoszterontól fűtött, kidolgozott, de nem felfújt izomzatú, Schobert Norbi és Schwarzenegger testalkatát ötvöző lények, a cég két darab, két lábon járó reklámja. Főállású személyi edzők, a terem megkérdőjelezhetetlen tekintélyű urai. Tanácsért fordul hozzájuk a tyúkmellű, csenevész kiscsávótól a hústoronyig szinte mindenki, tekintetük egy villanására, egy odavetett mondatukra – „Nem testből emeled azt a súlyt, Pistukám!” – a legkeményebb arcok is még egy árnyalattal szigorúbbra változnak, az izmok pedig még jobban megfeszülnek.

Igen, igen. Individualizált korunkban a bizalmatlan, de meghitt kapcsolatra vágyó lélek minden lehetőséget felhasznál, hogy – hosszabb vagy rövidebb időre – társra találjon. A szebbik nem képviselői közül sokan valójában párkeresés céljából váltanak bérletet egy többségében férfiak által látogatott edzőteremben. Nem kell Csernus doktornak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a frissen sminkelt, fodrásztól érkező, műkörmös, „igényes” nőcit, aki furcsamód soha nem izzad meg edzés közben – persze, mivel csak babacsörgőket (=könnyű kézi súlyzókat) használ, nem fut, stb., – viszont néhány férfi – főleg az edzők – társaságában feltűnően közlékeny, kedves, nagyjából egy oktávval magasabb hangfekvésre vált, és nagycsoportos óvodás korunk legidétlenebb vicceire édes kacagásban tör ki.

Persze vannak, akik komolyan veszik. Életkortól, testsúlytól függetlenül duci fogyni vágyók és párductestű, szálkás izomzatú amazonok izzasztják magukat a gépeken nap-nap után, kitartásukkal kivívva az edzőtársak tiszteletét. A hölgyek kicsi, ám annál elszántabb csapata indít hetente 2-3-szor támadást a lépcsőzőgépek által őrzött képzeletbeli fellegvár ellen, ahol a „sportos testalkat” nevű kincset vigyázzák a kalóriák és a zsírpárnák könyörtelen harcosai. Természetesen az „Elkötelezettek halmaza” és a „Társkeresők halmaza” közös részhalmazt is mutat, néha a körülmények az elkötelezettből hirtelen társkeresőt varázsolnak, - a másik irányba viszont nem vezet út…

Remélhetőleg mindenki megtalálja számítását a koedukált edzéseken, és bár még mindig a (látszólag) erősebbik nem képviseli magát nagyobb létszámban, szorgalmas és ismerkedni vágyó lányok, asszonyok csatlakoznak az alakformálók, testépítők, futógépen kocogó fogyózók népes táborához, ezzel téve az edzőtermeket a nők és férfiak évezredes játszmájának újabb színterévé.