Azért, mert valakinek magas rangja volt a középkorban, korántsem volt garantált, hogy élete teljes biztonságban volt. Őket ugyanúgy sújtották betegségek, olykor féltékenység, az emberi gyarlóság is. I Béla magyar király halála igencsak banálisnak mondható. Se trónféltés, se gyilkosság áldozata nem lett. Halálának oka egészen más volt. I. Béla Vazul egyik fia volt a három közül (András és Levente mellett). Levente fiatalon elhalálozott, a másik két testvér kapcsolata viszont nagyon elmérgesedett. András és Béla között olyan mély lett az ellentét, hogy még fegyveres harcba is keveredtek egymással. Béla, a fiatalabb testvér győzedelmeskedett, így András öccse fogságában tengődött. Mivel az Andrást őrző személyek hanyagul bántak a vele, a fogságban halt meg. Testvére halála után I. Béla három évig uralkodott, majd amikor országgyűlést hívott össze Dömösre, a király alatt összeomlott a trón. Habár nem halt meg azonnal Béla király, azonban olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy néhány nap múlva Dévény közelében belehalt abba, hogy saját trónja rászakadt.
Magyarország legrövidebb ideig uralkodó királya II. Károly volt. Erzsébet anyakirálynénak és Mária királynőnek egyáltalán nem tetszett, hogy II. (Kis) Károly ült a trónra, ezért mindent megtettek azért, hogy onnan eltakarítsák. II. Károly amúgy sem volt termetes jelenség, ezért Erzsébet és Mária egy olyan merénylőt fogadtak fel, aki biztosan meg tudja ölni a királyt. A vakmerő merénylő elővette fegyverét (ami csákány lehetett, de még inkább bicellus) és lesújtott azzal a király fejére. Sebet ejtett azzal a király szemöldökén és szemein is. Még a súlyos sebek ellenére sem esett össze, hanem önerőből szobájába tért, és bele sem halt sérüléseibe. Noha a kor sebészeti és orvosi ismeretei szerint már rég meg kellett volna halnia II. Károlynak, ez nem azonnal történt meg, habár egyik szemét még a támadáskor elveszítette. Az anyakirályné és emberei azonban elég erőt éreztek magukban ahhoz, hogy a budai várat elfoglalják, így Károly király is az ellenség kezén maradt. Néhány napot még élt az amúgy halálos sebeivel, és valószínűleg halálát a sebek nem megfelelő ellátása okozta. Azonban az is lehet, hogy méreg végzett II. Károllyal.
II. Károly navarrai királyt a gonosz jelzővel is illették, amelyet azért érdemelt ki, mert életét arra tette fel, hogy az anyja elleni igazságtalanságokat valahogy megtorolja, és ehhez felhasználta a legdurvább eszközöket is. Nem riadt meg az öldökléstől, a mérgezéstől sem. Csakhogy II. gonosz navarrai király élete sem sikerült fényesre. Vagyis, ha intrikát viszünk bele, akkor túl fényesen zárult, ugyanis felgyulladt. Úgy történt, hogy az ötvenes éveiben lévő Károly beteg lett. Olyan beteg, hogy mozdulni sem bírt. Az orvosok azt a gyógymódot találták ki, hogy pálinkába áztatott anyaggal tekerjék be a beteg király testét, amely kiszívja a királyból a betegséget. Meg is tették, ám a monda egyik változata szerint egy melegítésre szolgáló széndarab következtében lángra kapott a szesszel tetőtől talpig beáztatott király. E változat szerint nem halt meg azonnal a király, de borzasztó kínokat élt meg néhány napon át, míg feladta a küzdelmet. Egy másik verzió szerint, amikor a borogatást akarta az egyik szolgáló eltávolítani, akkor úgy gondolta, hogy olló helyett inkább gyertyával égeti el az anyagot, hogy a szúrós eszközzel nehogy megsértse a király bőrét. Pedig az olló sokkal jobb választás lett volna, mert így meg élve felgyújtotta a királyt. Bármelyik történet is az igaz, szörnyű halált halt II. avagy gonosz Károly.
